A zenész egyedül van, ha tanul c. cikk folytatása
Csakhogy ez most elveszni látszik: az alapfokú művészetoktatásra fordított állami pénz ugyan évről évre nő, az egy gyerekre jutó fejkvóta azonban évek óta nem változik. Az egyéni oktatásra épülő zeneművészeti ágban megállapított évi 105 ezer forint a felét sem fedezi a valódi költségeknek. Ha ennyi marad, már az is végzetes lehet. De a terv szerint csökkenhet is. Akkor mitől nőnek mégis az állami költségek? A rendszerváltás után a zeneiskolák mellett más művészeti ágak oktatására is szerveződtek intézmények, noha sem tanterv, sem egyéb szabályozók, de még megfelelő tanárképzés sem állt mögöttük. Az akkor az egyéni oktatásra megállapított normatívára sorra adták be igényüket a csoportos képzést végző, főként nem önkormányzati fenntartású iskolák. Valóságos biznisz lett az alapfokú művészetoktatás.
Ezekbe az intézményekbe íratták be a helyi táncegyütteseket, kézművesszakkörök és amatőr színjátszókörök tagjait, akik mögül - finanszírozási gondok miatt - éppen akkoriban hátráltak ki a művelődési házak.
- A zeneoktatást nem lehet egy kalap alá venni a többi művészeti ággal - mondja Kovács Brigitta, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium igazgatója. - Az egyéni képzés teszi egyedülállóan költséges oktatási formává. Éppen ezért komoly és koncepciózus tervezésre és irányításra volna szükség. Ha az általános iskolai művészeti nevelés megfelelően működne, nem csapódott volna le ez az igény egy jóval költségesebb oktatási formában. Szép a "legyen a zene mindenkié" gondolat kiterjesztése: legyen valamennyi művészeti ág mindenkié. De ennek ára van. Nagyon zsúfolttá vált a tér. A költségvetés besokallt, a rossz törvénykezés következményei az időközben megalakult iskolákon, gyerekeken és tanárokon csapódnak le. Arról nem beszélve, hogy amit a törvényhozók elrontottak, azt a szakmai szervezetekkel kívánják helyrehozatni, ráadásul az iskolafenntartók költségén: rendelet jelent meg arról, hogy az alapfokú művészetoktatási intézményeket minősíteni kell, ami rendjén is volna, ha nem várná el a törvényhozó, hogy a több mint 800 iskolát hat hónap alatt minősítsék, illetve ha nem kötötték volna utólag a normatíva összegét a minősítéshez.
A zenét az is megkülönbözteti a többi művészeti ágtól, hogy művelését kisgyermekkorban kell kezdeni. Kellően széles bázisú, megfelelően finanszírozott, jól működő zeneiskolai hálózat nélkül nincs professzionális zenészképzés: nincs a világhírű Liszt Akadémia sem.
- Kértük, hogy a minisztérium végezzen vizsgálatot az egyes művészeti ágak képzésének költségeivel kapcsolatban - mondja az igazgató. - De sosem készült ilyen. Akkor pedig hogyan lehet felelős döntést hozni?
Sok költség így is a szülőkre hárul, de a művészképzés nem lehet az elit kiváltsága. A tehetség nem válogat, hogy tehetős vagy szegény családokat tisztel meg.
Az Európai Unió által meghirdetett Polifónia-program 2007 tavaszán Budapesten zárul. Éppen azért, mert az erős alapozó képzés kiépítését célzó projekt a híres magyar rendszert venné alapul. Ha nem most hullana darabjaira.
Az egyetem igyekszik együttműködni a tárcával, ha időben megkérdezik őket, de úgy látják, leginkább a koncepció és a megfontoltság hiányzik a döntések mögül. Az alapfokú művészeti iskolákat minősítő, most fölállított szervezetben a Zeneakadémia is képviselteti magát. - Nem volna szabad elfogadni, hogy az infrastruktúra legyen a meghatározó szempont ebben a mérlegelésben - jegyzi meg a rektor. - Fontos, hogy ki milyen zongorán játszik, de ha nincs egy jó mester mögötte, nem ér sokat az egész. Ráadásul az eredményesség nehezen lesz mérhető az amatőrképzésben - fűzi hozzá kétkedve.
2007 Kodály-év lesz. Vajon mivel ünnepelünk?
Ócsai Dorottya